2017. május 29., hétfő

A Wolves-utánpótlás hosszú hétvégéje

A Budapest Wolves csapatánál már több, mint egy évtizede központi kérdés az utánpótlás-nevelés, a csapatvezetés mindig is nagy hangsúlyt fektetett a fiatalok képzésére. Ebből az utánpótlás-programból olyan játékosok kerültek ki, mint Bencsics Márk (QB), Danku Dávid (RB), Kovács Gábor (OL), vagy éppen Szakács Kristóf (DB) és Sipiczki Ádám (LB) – mindegyikük immár évek óta a felnőtt válogatott meghatározó tagjai. 
Az utánpótlás fontosságát mostanában sem (tudniillik: amikor a felnőtt csapat egy kisebb hullámvölgyben van) felejti el a csapatvezetés, erre mi sem jobb példa, mint a mögöttünk álló hétvége.


Szombaton kora reggel, közel 50 fővel utazott csapatunk a tatabányai flag kupanapra. Két korosztályban (U13 és U16), három csapattal indultunk az idei második kupanapon. 

Homoki Balázs akcióban (Fotó: Bróder Ferenc)
Az U13-as keret összeszokott csapatát Kócs Máté vezetőedző és Barkóczi Bálint offensive coordinator vezette. A múltkori kupanaphoz képes valamelyest szűkebb mezőnnyel találták szemben magukat a kicsik és bár teljesítményük némiképp elmaradt a Titans-kupanap lehengerlő fölényétől, azonban az egy győzelem és az egy döntetlen éppen elég volt ahhoz, hogy pontkülönbségüknek köszönhetően megnyerjék az idei második kupanapot is. Egyébként az U13-as keret mérsékeltebb szereplése elsősorban annak köszönhető, hogy erre a kupanapra a kicsik egyáltalán nem készültek, az edzések fókuszában a soron következő tackle football meccsek voltak. 

Fotó: Gorzó Csaba
Bár komoly hiányzóink voltak az U16-os keretben (Deim Vilmos, Orova Botond, Hermann Attila, Váczy Maxim és Csepyzhov Feodor mind kezdők a saját posztjukon, de nem tudták vállalni az utat), ettől függetlenül két nagyjából azonos erősségű csapatot tudtunk kiállítani. 
A Wolves A csapatát Miakich Gábor vezette, ő hívta az offense-t én pedig a védelemért voltam felelős, míg a Wolves B csapatát én vezettem és éppen fordított feladatmegosztással dolgoztunk (szerencsére úgy jött ki a sorsolás, hogy egyetlen olyan mérkőzés volt, amit egy időben játszottunk, így magunkra maradtunk). A védelemben mindkét csapatnál sokat segített Homoki Gergely,  az U19-es válogatott linebackere. 

Fotó: Gorzó Csaba
Érdekes volt egyébként, hogy a kupanapon mennyire eltérő mentalitással érkeztek a csapatok. Nekünk az volt a célunk, hogy a srácok játszanak egy kicsit, gyakorolják a passzjátékot (az én csapatomban a futásokat is bőven) és a passzvédekezést. A fő célunk az volt, hogy mindenki – beleértve az edzőket is – jól érezze magát. Szerintem ezen a téren teljes sikert értünk el, jó móka volt a kupanap. Azonban egy-egy csapat számomra egészen furcsa mentalitást képviselt. Szükségét érzem kiemelni a Dunaújváros Gorillaz csapatát, ahol az edző olyan stílusban beszélt a játékosaival, amilyen stílust szerintem én még legrosszabb pillanatomban sem engedek meg magamnak a felnőtt játékosaimmal szemben (természetesen ennek hozománya az is, hogy a játékosok is hasonló stílusban kommunikáltak egymással). Persze nem tisztem ítélkezni más csapatok belső kommunikációja felett, ezt is csak azért írom le, mert még a közönség sorai között is megrökönyödést váltott ki a Gorillaz mentalitása egy ilyen fun-kupán. (Megjegyzem, úgy vélem a mi U13-as csapatunk edzői stábja is a szükségesnél kicsit komolyabban vette ezt a napot. 😉 )
Ha már mentalitás, mindenképpen ki kell emelnem, hogy nálam a fair-play díjat a Pirates nyerte a kupanapon. A kis csapat nagyon foghíjas rosterrel érkezett a kupanapra és láthatóan ezt az egyik (egyébként látványosan a legtehetségesebb játékosuk) igen nehezen viselte. Már a második alapszakasz-mérkőzés után meggyűlt a baja az edzői stábjával, majd az utolsó, ellenünk játszott meccsén elszakadt nála a cérna. Először az egyébként nagyon szép elkapott touchdownja után szólt oda a játékosaimnak egy nagyképű „Na mi van? Nem megy a játék?”-ot (ezért kapott is gyorsan egy unsportsmanlike conduct büntetést), majd később, amikor a védelemben volt fent, egy TD-elkapásunkat követően gyakorlatilag legyalulta a nála kb. 3 fejjel alacsonyabb játékosomat. Tackle fociban zseniális jelenet lett volna, de itt ez közel sem fér bele. Meg sem várva a játékvezetői döntést, a Pirates edzője, Bakajsza Márk azonnal lezavarta a pálya környékéről is legjobb játékosát, annak tudatában, hogy így a győzelmi esélyeik minimálisra csökkentek. Le a kalappal a döntése előtt. 

Jó hangulatban telt a kupanap (fotó: Gorzó Csaba)
Az alapszakaszban elért eredmények alapján (2 győzelem, 1 vereség) a Digruber Zsombi irányította Wolves A a bronzmérkőzésen egy elképesztő hajrában győzni tudott a Győr Sharks B csapata ellen, így harmadik helyen zárta a tornát. Mi, a Tóth Levi által irányított Wolves B-vel veretlenül, 2 győzelemmel és 1 döntetlennel zártuk az alapszakaszt a csoportunk élén, így a döntőben a Tatabánya Mustangs-zal találtuk szembe magunkat. A Mustangs már a múltkori kupameccsen is nagyon jól játszott és a hazai rendezésű napon pedig még csak pontot sem kaptak az alapszakaszban. Egy nagyon összeszedett, jó kis csapatról van szó, magas, jókezű elkapókkal és egy pontosan passzoló irányítóval, Sáhó Marcival. A játékuk egyébként nem bonyolult, néhány futástól eltekintve azt játsszák, hogy az elkapók próbálják a passzolásra rendelkezésre álló hét másodperc alatt tisztára játszani magukat és ha az ellenfél védelme ezalatt hibázik (márpedg hibázik), akkor azt az irányító könyörtelenül ki is használja azt. Egyébként is, a Mustangs flag csapata is egy nagyon szimpatikus, vidám társaság, jó volt velük játszani – egyedül az volt számomra teljesen furcsa és elfogadhatatlan, hogy a mérkőzés után az ő (ráadásul úgy tudom, amerikai) vezetőedzőjük volt az egyetlen, aki nem jött pacsizni. Mindenesetre egy nagyon jó döntőben 13-6 arányban nyerni tudott a hazai csapat és megszerezték idei második flag-kupa győzelmüket.


Azt gondolom, hogy az U13-as csapat győzelme, valamint az U16-os korosztályban elért második és harmadik hely igencsak megfelelő, kiváltképpen, ha azt vesszük figyelembe, hogy mennyi időt tudtunk szánni a felkészülésre.
(Személyes véleményem szerint egyébként a flag focinak – ezekkel a szabályokkal – sok értelme nincs, csak annyi, hogy a gyerekek játszanak egy jót.)

Azt még mindenképpen érdemes kiemelni, hogy elég sok lány is játszott a csapatokban. Mi három hölggyel érkeztünk, Turi Janka az U13-as csapatot erősítette, Isztl Patrícia a Wolves A, míg Angi Alexandra (törött ujjal) a Wolves B csapatában játszotta végig a napot. 

Sajnos a kép nem túl jó minőségű...

Egy hosszú szombati nap után újabb kihívás várt a legkisebb korosztályra. Vasárnap rendeztünk ugyanis egy U13-as barátságos mérkőzést Budapest másik nagy utánpótlás-bázisa, az Újpest Bulldogs ellen. 

Fotó: Kardos Gábor
Sajnos nem láttam a mérkőzésből sokat, csak az első félidő kb. kétharmadát valamint a második félidő utolsó perceit, ezért részletesebb beszámolóval nem tudok szolgálni. Annyit viszont el tudok mondani, hogy iszonyú aranyosak voltak a srácok és rendesen kitettek magukért. Szatmári Jani (Bulldogs) csapata az első félidőben meglátásom szerint jobban játszott, de a védelmünk szépen állta a sarat és döntetlennel ért véget az első két játékrész. A második félidőben aztán sikerült már fordítani is és végül a mieink a tavaly őszi meccs után ismét győztesen vonulhattak le a pályáról. A végeredény 20-14 lett.

Fotó: Isztl Patrícia
A védelemben Homoki Balázs (igen, a Homoki névvel már korábban is találkoztunk ebben a posztban és nem véletlen az egyezés, Balázs a válogatott Gergely kisöccse és legalább olyan tehetséges, mint a bátyó) és Turi Janka nagyot játszott, mégis a mérkőzés legjobbja szerintem Steiner "Bobby" András volt, aki offense-ben és defense-ben is nagyot alkotott. Bobby mutatott játékánál csak a hozzáállása biztatóbb a jövőre nézve, a nap végén ugyanis gratuláltam neki a teljesítményéhez, mire ezt válaszolta: „Köszönöm de a többiek segítsége nélkül nem sikerült volna...”.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése