2011. október 23., vasárnap

Este történt


Az egész 2011-es college kiírás egyik általam legjobban várt mérkőzésére került sor tegnap, amikor a két nagy SEC tigris, az Auburn Tigers és az LSU Tigers találkozott. Mind a két csapat top 25-ös rankinggel futott neki az összecsapásnak. Ráadásul az LSU első kiemeltként. A louisianai csapat egy repülőrajtott vett a szezon elején az Oregon ellen (azt a meccset akkor úgy tituláltam, hogy a győztes BSC Championship Game-et játszik), és azóta is szárnyalnak a tigrisek - már ha ilyen képtelen képpel élhetek - legyűrték a többek között Mississippi State-et, a West Virginia-t és a Floridát is. Az Auburn kicsit botladozott, Clemsonban és Fayetteville-ben (Arkansas) kikaptak és éppen csak, hogy győzni tudtak a South Carolina és a Florida ellen. Ráadásul a mérkőzésre Baton Rouge-ban került sor, tehát még egy rovátka az LSU mellett. Ennek ellenére a mérkőzést talán nagyobb eséllyel várhatta a vendég csapat. Hogy miért? Egyszerű, a fél LSU eltiltását tölti. Nyilván ez egy kicsit túlzás, de tényleg komoly eltiltási hullám sújtja a sárga-kékeket. Kezdődött azzal, hogy két játékos (köztük a kezdő irányító, Jordan Jefferson) egy kocsmai verekedésbe keveredett, letartóztatták őket és ezért büntetésből felfüggesztette őket a csapat. Aztán a tegnapi mérkőzés előtt egy véletlenszerű vizsgálaton marijuána nyomait találták három játékos szervezetében is, akiket az iskola azonnal felfüggesztett. Köztük a védelem egyik alapköve, a defensive back Tyrann Mathieu. Szóval nem sok jóval kecsegtetett a mérkőzés a Louisiana State játékosai számára. 
Ennek ellenére nem azt kaptuk, amit vártunk. A vendégek támadásait megosztva Clint Moseley és a true freshman Kiehl Frazier irányította, nagyjából azonos sikerrel. Vagy sikeretelenséggel. Tulajdonképpen egy pillanatra sem volt esélyük a baton rouge-i defense line ellen, akik végig domináltak.
A hazaiak támadásai is elég erőtlenek voltak. Ők is dual QB rendszert alkalmaztak, a Lee mellett már visszatérő Jordan Jefferson is kapott lehetőséget. Semmi különlegeset nem mutatott ez az offense, pedig az Auburn defense-e sem igazán nevezhető dominánsnak. Sőt, voltaképpen az auburni defense igazán kegyes volt a hazaiak irányában, három alkalommal is harmadik downnál szabálytalankodtak és adtak first downt az ellenfél offense-ének ajándékba. Mindhárom alkalommal az LSU köszönte és TD-re váltotta a lehetőséget. A kegyelemdöfés aztán a harmadik negyedben érkezett, amikor Moseley passzát Ron Brooks pick-six-elte. A vége 45-10 lett, ami igazán nagy meglepetés. Nem is az LSU győzelme, sokkal inkább a hatalmas különbség a mutatott játékban és az eredményben is.

Aki ismer (vagy látta már, hogy én milyen defense-eket szeretek összerakni), annak nem árulok el nagy titkot, hogy nagyon szeretem az LSU-t, főleg az aggresszív, agilis és villámgyors defense miatt. (Ugyanezen okok miatt szeretem az Oregont és az Alabama-t is). És az LSU ezzel a győzelmével hatalmas lépést tett a BCS Championship Game felé. 7-0-val áll és gyakorlatilag a csapat és a nagydöntő közé már csak az Alabama állhat.

A tigrisek meccse után pedig a college football történetének egyik legrégibb, legpatinásabb rivalry-je következett. A USC Trojans South Bendbe utazott, hogy a Notre Dame Fighting Irish vendége legyen egy jó kis meccsre. Bár Trojans fanként kifejezetten eretnekség ilyet leírni, de a mérkőzés előtt nem sok esélyt adtam volna a kaliforniai csapatnak. Az Irish két vereség után nagyon összeszedte magát és zsinórban négy győzelmet regisztrált, míg a Trojans az elmúlt mérkőzéseket éppen csak túlélte. És az sem túl gyakori hogy a két csapat úgy kezdje a közös meccsüket, hogy egyikük sem top 25-ös csapat.
Ennek ellenére álomszerűen kezdett a USC. Miután egy three-and-outra kényszerítette a hazaiakat, Matt Barkley vezetésével rögtön TD-t értek el. Majd ismét egy three-and-out és ismét egy TD. A második negyed elejéig kellett várni az első Irish first downra. Félidőre már 17-0-ra vezetett a Trojans. De ismerve Barkley és a társak teljesítményét, ez még közel sem volt megnyugtató, hiszen idén a második félidő volt mindig kritikus. Ezúttal is a második félidőt megnyerte az ellenfél (a Trojans kihagyott például egy field goalt), de szerencsére volt elég előny, így a los angelesi egyetem csapata térhetett győztesként haza. 
A Trojans ezzel  6-1-gyel áll és szinte biztos, hogy visszatért a top 25 csapatai közé.

Ami még érdekes lehet:
- a Houston irányítója, Case Keenum minden idők legtöbb total offense yardját elérő irányító lett
- az East Carolina QB-ja, Dominique Davis az első félidőben egymás után 26 sikeres passzt adott, mely szintén NCAA rekord
- az Oregon nagyon csúnyán kiütötte a Coloradot, a hazai csapat csak egy safety-t tudott szerezni, 45-2 lett a végeredmény
- a Kansas State nagyon pörög, 59-21-re verte a Kansas-t
- a Cincinnati az utolsó pillanatokban tudott nyerni a USF ellen
- a TCU nem igazán fogta magát vissza, 69-0-ra ütötték ki a New Mexico-t
- az Oklahoma State is pörög, könnyedén, 45-24-re nyert Missouriban
- a Michigan State utolsó pillanatban, egy 44 yardos Hail Mary passzal 37-31-re le tudta győzni a 4. helyen kiemelt Wisconsin Badgers-t (ez a hétvége legnagyobb upsetje)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése